Ez a gyertya azokért ég,akiket nagyon szeretek,de már nincsenek velem....
Kegyeletül gyertya égjen... Régen, mikor kicsi voltam, Édesanyám kezét fogtam, elvitt, ahol Papám feküdt, ahol fejfa volt mindenütt. Fejfák alatt gyertyák égtek, Anyám súgta: - Régen éltek! Éltek, de már itt alszanak, eltemetve, itt nyugszanak. A sírkertben lázban égtem, ahogy Anyám arcát néztem - a szeméből könny patakzott, és a térde megbicsaklott. Ajkai közt imát mondott, egész testem megborzongott! Átölelt, és úgy közölte, miért járunk temetőbe. Megértettem, felnőtt lettem. Általa új erőt nyertem - tisztelgek a sírok előtt, hisz szerettek Ők azelőtt. Kegyeletül gyertya égjen, világítson át az éjben! S egy gondolat erejéig, repülj a hit tetejéig! | ||
Készül a töklámpás!!!!
ilyen lett!!!:) |
Utolsó kommentek