Szia Cincike! Fel a fejjel, ezt az időt át kell vészelni. Tudom, hogy rossz, de ez az élet rendje. Élniük kell az életüket. És Te is várhatod majd az unokát! :) Puszi

Igen tudom...,de mégis. Olyan hirtelen jött. Cincimama Köszi a vigasztalást. ááá az unokával meg nagyon ráérnek még.

Ez az élet rendje! Ne félj, sokat lesznek majd nálad. Így reménykedhetsz az unokában is előbb, utobb.

Nehéz lehet, főleg ha nincs otthon több gyerek. A virágaid nagyon szépek!!!

nem lehet könnyű...de valamikor mi is így kezdtük :) fel a fejjel :)

én is csakismételni tudom a lányokat...én amikor elköltöztem otthonról, 2 hónapig fizikailag rosszul voltam, őgy sajnáltam anyut, meg olyan "rossz" volt nélküle...ő meg azt mondta, hogy otthon kriptahangulat maradt utánam, olyan csöndet hagytam magam mögött...Szegény anya mesélte, hogy egész napra bekapcsolta a rádiót, hogy ne legyen akkora CSEND, és amikor a Rómeó és Júlia dallamai felcsendültek benne, ő felcsavarta csutkóra (mert én is azt szoktam...) ...:( De aztán megszoktuk és így is ugyanúgy szeretjük egymást, és így még nagyobb ünnep, ha együtt vagyunk...Nálatok is így lesz!

Én Thaliához csatlakozom az idevonatkozó véleménnyel, mert én meg személyszerint átéltem. Szó szerint, azt hittem, beledöglök. Egy kis időkülönbséggel történtek nálam a következők: férhez mentek a lányok - ikeresküvő, - meg volt a válóperem és meghalt az Anyám. Azt hiszem, nem kell bővebben ecsetelni, túlélők vagyunk mi. Megértelek és együttérzek veled.

Nem rég éltem át ugyanezt, amikor Dorkám szedte a sátorfáját.. :( Nem egy kellemes dolog, de hozzá lehet szokni, főleg, hogy Viktorom van! Ha nem lenne asszem megőrültem volna..! Tarts ki, csak ezt tudom mondani! Bennünk nőkben megvan az a varázs, hogy össze tudjuk kovácsolni a családot ha arról van szó!

Cincike! A fiam 20 múlt mikor elment otthonról, ki akarta próbálni magát. A nagy hős férfim, egyedül élt. Majd egy-két évvel később bevallotta, hogy pár hónappal az elköltözése után otthon volt egyedül, épp valami kaját csinált magának, amikor meghallotta a rádióban azt a számot, amit gyerekkorában annyit hallgattunk a velencei baráti nyaralásokon. És az én nagy felnőtt fiam állítólag bőgni kezdett. Akkor érezte legjobban a hiányunkat, meg azt, hogy felnőtt. Amikor Krisz elköltözött, abban az időben volt az, hogy a párom nagyon sokat túlórázott és mi voltunk kettes a lányommal otthon. Mindkettőnknek nagyon hiányzott a fiam. Minden délután és este a Kinga elmondta, hogy milyen kár, hogy a Krisz elköltözött. Akkor én bevonultam a wc-be és sírtam. Azt mondta a fiam, hogy anyu én olyan önálló akarok lenni mint Te, ezért mentem el. Hát erre mit lehet mondani??? :)

Barbara! Annyira igazad van!! Teljesen egyetértünk! :) :)

Na ez a sok kesergés mire való.? Nem mennek világgá! Benne van a korban. Inkább örülni kellene, hogy megtalálta a párját, hisz eddig ezt vártad. Majd várod öket finom ebédekkel vacsorákkal, hisz ez nagy segítség lesz nekik, és miután elmennek sírsz egy kicsit. Látod mi Anit egy hónapban egyszer látjuk, mégsem dől össze a világ. Igaz nagyon hiányoznak, de addig jó, amíg boldognak látja az ember őket. Mikor elmennek, nekünk is potyog a könnyünk, de ott az újabb várakozás öröme. A tiéid pedig közelebb lesznek hozzád. Ne félj, nagy szükségük lesz rád. Én azt kívánom, hogy a kissebbik is mielőbb megtalálja a párját, és az önálló életét.

Meglepetéééééééééééés! %lol% Szia cincikém! Végre van net-em, sajnos most nem tudok visszaolvasni senkit, holnap hajnalban megyek dolgozni, este buliba megyek, vasárnap kerti party....szóval nem tudom mikor tudok jönni, de amint lehet jövök. Igérem mindenkit bepótolok, amint tudom. Puszillak, jó éjt. U.I.: Éljen az albérlet. %mrgreen%

Sziasztok... Mindenkinek örülök aki itt volt,és leírta ,h ki hogyan esett át,az elváláson...vagyis azon,h amikor el költöztek ,vagy aki épp elköltözött. Én is túl leszek rajta remélem,hisz már egyszer túl estem rajta. Az a baj csak,h én azt gondolom,h az is hozzájárul a költözéshez,h Z és a barátnője sokat vannak itt. De hát hol legyenek???? Még egyszer köszönöm mindenkinek. Andi drága Örülök,h jól vagy....és,h minden rendben van...

Gyönyörűek a virágaid.

Nóri Köszönöm...biztosan a tiéd is szépek..

No igen,ennek így kell lennie:) (majd még leszek én is ebben a cipőben:))

Szia Kata Igen..talán nem is olyan soká... Hogy vagy???