Négy gyertya égett az
adventi koszorún.
Olyan csend volt, hogy hallani
lehetett amit a gyertyák
beszéltek.
Az első gyertya megpislant és
elkezdte
a nevem BÉKE
AZ ÉN LÁNGOM VILÁGÍT, DE AZ
EMBEREK NEM TARTJÁK BE A
BÉKÉT
A lángja pislákolni kezdett, míg
végül kialudt…
A második gyertya is rákezdte:
a nevem HIT
DE AZ EMBEREK NEM
AKARNAK TUDOMÁST
SZEREZNI SEMMIRŐL,
ÚGYHOGY HIÁBA
VILÁGÍTOK ÉN IS
Huzat támadt és a gyertya lángja
kialudt…
A harmadik gyerta szomorúan és
csendesen rákezdte:az én nevem
SZERETET
MÁR NINCS ÉRTELME, HOGY
VILÁGÍTSAK,
AZ EMBEREK FÉLRETOLTAK
ÉS ELFELEJTETTEK
És a lángja sisteregve kialudt…

egy kisfiú lépett a szobába ránézett
a gyertyákra és így kiáltott:
„NEKTEK ÉGNI
KELL!“
És majdnem sírva fakadt…
és ebben a pillanatban
megszólalt a negyedik
gyertya is: NEFÉLJ!
ameddig én égek, addig
mindig van remény
a nevem:
REMÉNY
ÉS A KISFIÚ MEGGYÚJTOTTA
RÓLA A HÁROM KIALUDT
GYERTYÁT.
A
REMÉNY
lángjának soha
nem szabad
kialudnia…
...és így a négy lángot:
Békéét,
Hitét,
Szeretetét és
Reményét
őrizni kell mindörökre.