Sziasztok...mindenkinek szép szombatot... nem szoktam üzleti dolgokat hazahozni,és bevinni se az itthoniakat,de ez olyan fájdalmasan szomorú... van egy rákos 27 éves lány,akit már sokszor meg sirattam,mert tanulni lehetne tőle,h hogyan lehet együtt élni a rákkal.Sajnos a kemoterápia se mindíg használ,lehet hogy fél éve van neki hátra,de az is lehet,h kettő az orvosok se tudják meg mondani... haja nagyon kevés,és van vagy 40 kg. Fél éve megismerkedett egy férfival...aki ma elveszi feleségül...,és a lány boldog és kivirult nem látszik rajta a betegsége,Gyönyörű kontyot csináltatott... Azt mondta,nem baj akármeddig tart,de boldog akar lenni... Én ezek után elgondolkodtam..miért is nyavajgok??? Mi is lehet a bajom??? Hogy viselkednék én az ő helyébe??? Nagyon drukkolok nekik.h sokáig legyenek boldogok.

más

Hazajövök,(párom dolgozik,nagy fiam itthon,a kicsi jött értem a barátnőjével):)...a nagy megkérdezi mi lesz az ebéd...mondom neki,hurka kolbász,és a tepsi aljára teszek krumplit...azt mondja ...Ő nem bánja hova teszem,mert mindíg finom szokott lenni.Főzök még karfiol levest is,de erre nem tett megjegyzést...:) Neki 4-kor van az ebéd mert 11-kor kelt fel.A kicsinek kelni kellett 6-kor,mert tovább képzésen volt...és miért ne szombaton lenne. Neki sajnos a füle megint elvan dugulva,hetente 2-szer jár kezelésre,és December 9-re kapott időpontot és akkor kell mennie CT-re,h kiderítsék mitől gyullad be,ilyen sűrűn a füle...