Sziasztok,remélem mindenkinek jól telt a napja. Mi is haza értünk,bár vissza felé,az utolsó 50 km.-t lépésben tettük meg... A párom jól el is fáradt,mert oda-vissza 400km,és nem nagyon álltunk meg sehol. Sajnos ez inkább olyan temető látogatás volt,mert nekem ott vannak a szüleim,nagymamám, nővérem és a sógorom...ott nyugszanak együtt. Messze vannak,de a szívembe örökké élnek,az emlékek itt vannak velem. A másik nővérem,az nagyon várt bennünket,Ő aki anyám helyett anyám....tudta,h beteg voltam,gyógyhúslevest készített..és tényleg talán jobban is vagyok tőle..:),ja és ezen kivűl még rengeteg finomság is volt,hiába mondom neki,h nem enni megyünk,ő ilyen...nagyon szeretem őt.Van még egy nővérem,Ő itt lakik Budán,de vele jó ha egy évben egyszer találkozok...valamiért nem hiányzunk egymásnak,és elég az az egy alkalom. A vissza úton 2 autós majdnem össze verekedett azon,h az egyik elébe vágott a másiknak...nem tudom mi lett a vége,mert addig addig kiabáltak egymásnak,h mind a ketten meg álltak..... én még ilyet nem láttam,borzasztó milyen türelmetlenek az emberek,de remélem jól végződött. Teszek fel pár képet,aki ide jár annak nem sokat mond,de nekem kedves emlékek..

Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönébõl szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.

Csonkatorony ami 1322-ből maradt..

Korábban a falu is itt, a monostor romjainál, a Csonkatorony közelében állt,